Fent a Tátrában

Helyszínünk Szlovákiában a Magas Tátra volt. Ezen belül a Csorba tó és környéke ahol sikerült szállást is találnunk, ezért nem kellett messzire mennünk a bázisunktól.
Időként összeállunk amolyan “TFCD” alkotócsoportként többen, de nem standard meghirdetett “TFCD FOTÓZÁS” formájában, hanem megválogatva a stábtagokat.
A sok munka mellett feltölti az embert és mindenkit inspirál amikor ilyen környezetben alkothat. Sminkesünkkel Kardos Kittivel már többször volt alkalmam együtt dolgozni munka és hobby szinten is, így semmi kétségem nem volt afelől hogy jó lesz-e a végeredmény.
Nem igazán szoktam korlátozni a velem alkotók munkáját. Általában megbeszéljük az elején hogy mi a fő a csapás, mi a cél, és mindenkit szabadjára engedek. Mivel mindenki tudja, és jól tudja azt amit csinál ezért már előre csomagolt a jó végeredmény amit igazából már csak én tudok elrontani. No pressure…ha ha ha… Dalmával a közelmúltban ismertük meg egymást igazából szinte első fotózásunk, ami nem teljesen igaz. Szokásomhoz híven csináltunk egy portréfotózást pár héttel előtte, amolyan ismerkedős fotózás, hogy a helyszínen már ne két idegen álljon egymással szemben. Mér a portré fotózás során világossá vált számomra, hogy Dalmával nem lesz nehéz dolgom! Sőt! Már szinte túl könnyű volt. Nagyon jól érzi mikor milyen pozíciót vegyen fel vagy ha változtatni kell akkor min és hogyan. Nagyon keveset kellett instruáljam. A Tátrában miután a fényeket belőttük igazából az elkészült képekből nagyon szigorúan kellett válogassunk mert nagyon sok jó kép készült és tényleg csak a legeslegjobbakat hagytuk meg mert most 80-100 darabos sorozattal mit kezdjen az ember ? Vikivel is már korábban többször kollaboráltunk ruhák terén. Imádom a lazaságát és hogy egy adott ötletre szinte pillanatok alatt képes kitalálni valamit ha éppen nincs a zsebben amit elő tudna húzni spontán. Nem először és biztos vagyok benne hogy nem is utoljára dolgoztunk együtt.
Mindenképpen nagy köszönet Koltai Csabi kolegámnak aki segített nekem a helyszínen az eszközökkel, mert hát sokszor nem a legegyszerűbb környezetbe kell lerakni a fényforrást, avagy megtartani, mindamellett köszönet a helszínen a stylingért, mert egy ruhadarabot többféle képen is felhasználtunk.
Valamint nem utolsó sorban köszönjük a Mikrosat-nak a technikai hozzájárulást.
Egy a fotós kolegák számára hasznos infó lehet hogy a magunkkal vitt akkumulátoros vakut egyszer sem tettük fel tölteni és végignyomtuk vele a 3 napos fotózást, takkra kihasználva az utolsó lehelletéig.
Megkaptam pár embertől hogy hát milyen messze van a helyszín. Én a mai napig azt vallom hogy a két 50%-a a háttér. Ha ezért el kell menni messzire és ott hideg van akkor ha megtehetjük elmegyünk messzire és felöltözünk. Sokan csinálják manapság hogy majd utómunkába hozzáteszik a hátteret stb. Igen, egyre jobb eszközök vannak már erre, viszont a fizikai együtthatókat nagyon nehezen vagy nem fogjuk tudni olyan jól visszaadni mint amikor ott vagyunk és amit ne felejtsünk el az ÉLMÉNY ami mindenkinek ott lesz utána a zsebében és tud majd mesélni. Az élmény ami összekovácsolja az embereket hogy aztán újra össze akarjanak jönni és újra alkotni. Persze jó és kényelmes dolog stúdióban fotózni és költséghatékony, ellenben egyszer élünk és ha megtehetjük akkor csináljuk úgy, hogy jó legyen, ne csak a végeredmény hanem az alkotás folyamata is, hiszen az az ami képek mögött van.